Áprilisban lesz 10 éve, hogy úgy döntöttem, elvégzem a nordic walking oktatói képzést. Nem tudtam, hogy pontosan mi az, amit meg kell tanulnom ott, de mivel sportoltam és nagyon sokat túráztam, úgy gondoltam, nem lehet olyan nehéz dolog ez a „bottal járás”.
Aztán jött a tanfolyam és rögtön az első gyakorlati órán felvették a mozgásunkat. Aki ott volt, biztosan emlékszik a nap végi mozira ?, amikor lejátszották hogyan bántunk a botokkal. Így az első kezdeti óriási önbizalom egy másodperc alatt elszállt. Egymáson nevettünk, hogy mennyire suta volt a mozgásunk a videón.
Aztán 2 nap gyakorlás után már tudtuk mit is kéne, de az akkor sem úgy ment, mint ahogyan kellett volna. Kb. 3-4 hónap gyakorlással tudtuk elsajátítani a rendes technikát.
Akkoriban 20 oktatást kellett itthon tartani, így akár tetszett, akár nem, gyakorolnunk kellett a tanulóinkkal a nordicot. Sokan voltak a részvevők, főleg azok szerették volna kipróbálni és megtanulni, akikkel együtt túráztunk. Rengetegen nevettek rajtunk… Jöttek a cinkes beszólások, hogy „Hol a sítalp? Nem látjátok, hogy nincs hó…?” stb. Aztán ezalatt a 10 év alatt évről évre egyre többeknél láttam nordic botot (az az igazság, hogy a környezetemben mindenkinek kötelező volt megtanulni a technikát, legyen az bárhol az országban, mert a botokat mindenhová vittem magammal).
Másfél éve egy (most már kiderült, hogy szuper) ötlettől vezérelve felvettük a kapcsolatot a Rákellenes Liga salgótarjáni Alapszervezetével és a Nyugdíjasok Nógrád megyei Egyesületével, egy szenior nordic klub alakítása miatt. Első alkalommal kb. 30-an voltunk, csak oktatás folyt. Később már egy-két kilométerre is elmerészkedtünk kipróbálni a bot adta könnyítési lehetőségeket. Mára ez a 30 fős csapat kb. 90 főre bővült, alkalmanként 35-40-en nordicozunk. 60-75 éves korosztály, akik van, hogy a gyerekeiket és az unokáikat is elhozzák a foglalkozásokra. Ami nagyon remek, hogy mára 8-10 kilométert is tudnak tenni azok, akik 500 métert sem mentek eddig gyalog, pláne nem hóban, ködben. Életük részévé vált a mozgás, eljárnak túrázni, jógázni, úszni stb., és minden alkalommal ott vannak a heti nordic foglalkozásokon.
Kérdésemre, hogy miért, dióhéjban ezeket a válaszokat kaptam:
- Szuper csapatban dolgozunk
- Minden egyes alkalommal feltöltődünk
- Megismerjük gyönyörű környezetünket
- Sokat fogytam, nem fáj a vállam
- Az állóképességem és az egyensúlyérzékem sokat fejlődött
Azt hiszem, ezek a válaszok magukért beszélnek, nem kell magyarázni.
A 10 év alatt nagyot fejlődött ez a sportág, sétáink, túráink alkalmával egyre több túrázót, sétálót látok, akik nem túrabotot, hanem nordic walking botot használnak, és ehhez a megfelelő technikával dolgoznak. Lányaim is nordic oktatók, így ők is sokat segítenek ebben. Nekem a kedvenc sportágam, és a kedvenc csoportom ?
Szóval… Nordicra fel!
Félegyházi Éva/ Salgótarján
nordic walking tréner
személyi edző
Tarjáni Szabadidősport Klub Szabadidő- és Diáksport Egyesület
Kedvet kaptál a nordic walkinghoz?
Jelentkezz a Magyar Szabadidősport Szövetség nordic walking instruktor képzésére.
